Most már le kell írnom, mert néha még én is elszégyellem magam az egyre terjedő városi legendák hallatán.
22 évet nyomtam le az Apple egyik hazai viszonteladójaként Ez is megérne egy külön blogot, de ezt valószínűleg Cupertinoban is tudhatták, ezért volt a szerződésünknek titoktartási pontja is.
Érthető módon nekünk politikailag és minden más szempontból is teljesen semlegesnek kellett lennünk. Hiszen a vevő az vevő. Mindegy hogy milyen színekben érkezik.
Ez számomra semmi problémát nem jelentett. Olyan nevelést kaptam, és ezért nem győzök elég hálás lenni, ami nem tűrt meg semmiféle diszkriminációt, különbségtételt.
Az utolsó két évben az Apple kérésére át kellett alakítanunk az összes boltunkat. A MOM Parkban volt a sorozat utolsó boltnyitója, és az én feladatom volt a marketing kitalálása, megszervezése és megvalósítása. Mivel két év alatt ez volt a kilencedik megnyitó, már nem csak a vevők, de mi is unalmasnak találtuk a hivatalosan elvárt eseményeket. Minden bolt ugyanúgy nézett ki, mindenhol ugyanazokat a termékeket ajánlották, és az egyen-pólót viselő kollégák mindenhol ugyanazt az akciót próbálták elsütni.
Már jó előre törtem a fejem, hogyan tudnánk valahogy kiemelkedni az megszokott, átlagos megnyitók sorából.
Az ötletek valahogy mindig zuhanyozás közben jönnek. A feleségem állítólag következtetni tud a várható bevételekre a vízszámla nagyságából!
Szóval jött a szikra (a zuhany alatt?). Mi lenne ha csinálnánk egy kamu iPhone applikáció sorozatot? Rendesen kitalálva, logikusan felépítve, videóval, webes kampánnyal. Olyan profi módon, ahogy ezt amerikai kollégáink szokták.
Gyorsan meg is születtek az ötletek, és szerintem egész érdekesre sikerültek. A legnagyobb dicséret talán az volt, amikor az egyik legnagyobb vetélytársunk azt mondta: "Péter, neked ebből kéne megélned!" Állítólag ők is kíváncsian várták hétről-hétre az újabb videókat, ötleteket. A négy film, termék a következő címet, nevet kapta: iKárd, iAnyós, iVoks, iBoltnyitó.
Hogy miért is meséltem el mindezt? Igen, a sorozat harmadik epizódja az iVoks miatt. Ebben a termékben egy olyan iPhone applikációt álmodtam meg, ami hihetetlenül egyszerűvé varázsolja az Országgyűlési Választások folyamatát. Ekkor született meg a Voks '14 alapötlete.
Megvolt a boltnyitó, a kampányfilmek nagy sikernek örvendtek, mindenki boldog volt. Közben mi már nagy erőkkel tárgyaltunk egy külföldi befektetővel, aki közép-európai bolthálózatának kiindulópontjaként szerette volna megvenni a cégünket. Nem nagyon álltunk ellen (bárcsak ilyen egyszerű lett volna!), és az üzlet végül is augusztus végén lezárult.
Volt egy olyan verzió, hogy én is ott maradok egy ideig segíteni az átállást, az új hálózat beindítását, de végül, szinte az utolsó pillanatban más döntés született, amiért ma már nagyon hálás vagyok, és szeptember elsején reggel egyszerűen nem volt hová bemennem.
Na, ekkor megint zuhanyoztam. Persze azért közben is, de akkor nagyon.
Hirtelen nagyon sok időm lett, és egy kicsit meg is voltam szeppenve, hogy én, aki mindig minden reggel alig vártam hogy bemehessek a cégemhez (igen, imádtam minden percét), most akkor mit is fogok csinálni? Azóta is, ha megkérdezik mivel foglalkozom, azt mondom büszkén hogy nyugdíjas klubba járok és tangótanfolyamra. És ha azt látom, hogy hitetlenkedve nyúlik meg a kérdező arca, akkor még azt is gyorsan hozzáteszem, hogy imádnak az érett nők a táncteremben. Uraim, ez mindig bejön!
Szóval zuhanyoztam. És gondolkodtam.
Folyt. köv...
